Mindszenty bíboros kommunista börtönei a Markó utcai fogház, a Gyűjtőfogház rabkórháza és 1949-1954 között a Conti utcai börtön volt.
A szűk utcák közötti izgalmas negatív beépítés okán létrejött tér jelen állapotában mindössze zöld szigetet kerülgető funkciót és virágoskertként működik. A kevert térhasználat, a izolált kis kertel és a 1968-as Martsa István által készített Ülő nő c. szoborral nem alkalmas koherens emlékhely megvalósítására, így a tér egészének rendezése elkerülhetetlennek látszik.
Az emlékhely alapgondolata a ház‐udvar‐cella viszonyából indul ki, központi eleme a cellára utaló 2,5x5m alapterületű nyers színű szabályos építmény, melynek belseje a bizonytalanság érzetét imitáló dőlt felületekkel formált. A cella oldalfalára egy kis ablak kerül és az ajtó irányából tárul fel a több irányba torzuló belső tér. A helyiség hátsó jobb oldali sarkában helyezkedik el Mindszenty József életnagyságú szobra, amit a bal sarok felett lévő a mennyezetre helyezett nyíláson beömlő fény világít meg. Ebben a fényben a falra vetülő képen jelenne meg Pió atya billókációját bemutató életnagyságú alak. A cella tömbje az áldásra emelt kezeket imitáló földből kiemelkedő padsorok közé kerülne, melynek védelmező metaforikus szerepe is van.
A tér burkolati szintjén szimbolikusan fölrajzolódik a börtönszint alaprajza a cellákkal és a folyosóval. A burkolatba süllyesztve kerülnek a fém betűkből kirakott választott idézetek és szövegrészek.
A helyszínen öntött betonból készülne a tér új burkolata és vörösre lenne színezve, míg a rideg betoncella belső tere bíbor színű lazúrozás kapna. A színezett és nyers betonfelületek így a növényzet zöld színével keverednek, azaz a futónövény, illetve a mohásított felületek a festett‐nyers felületekkel. A zöld és a piros komplementer színek, melynek élet és vér szimbolikája is van. Az idő múlásával az emlékműre hajtott futónövény teljesen körbenőné a cellát. 

építészet – Galina Zoltán
művészet – Bukta Norbert, Kotormán Norbert

meghívásos ötletpályázat II. díj