Udvar és kert között ^[a]
Galina Zoltán, Szabó Árpád DLA

A Paleis Het Loo^[b] megnevezés eredetileg a holland királyi család Apeldorn-i kastélyára vonatkozott, de több mint 37 éve történeti múzeumként üzemelteti azt a holland állam Musem Paleis Het Loo névvel. Látogatottsága az évek alatt folyamatosan nőtt, világszinten is jelentőssé vált, így bővítésével egybekötött fejlesztése, valamint teljes körű rekonstrukciója 2016-ra aktuális kérdéssé vált. Az épület felújítása és korszerűsítése a megnövekedett látogatószám miatt önmagában is igényként merült fel; mivel azonban a gyűjtemény is bővült az állandó és időszakos kiállításokra is egyre nagyobb igény jelentkezett.

2016-ban nemzetközi, nyílt építészeti tervpályázatot írt ki a kastélyt üzemeltető alapítvány^[c] az együttes megújítására és bővítésére. A tervezési program több látogatói felvonót, nagyméretű rendezvény- és üzlethelyiségeket és 5000 m2 többletfelületet ígért az időszakos kiállítások számára, illetve az éves látogatószám 300 000-ről 500 000-re való növelésével számolt.^[1] A pályázatot Dikkie Scipio által vezetett rotterdami KAAN Építésziroda^[2] nyerte meg érzékeny és alázatos koncepciójával, mely a barokk palota és történelmi környezetének elrendezéséből és arányaiból merítkezett. A megvalósítási munkákat 2023 áprilisban fejezték be. A barokk kastély és a hatalmas kert teljes mértékben megújult, a látogatókat fogadó Bassecour díszudvar alatt új építésű kiszolgáló tereket alakítottak ki azzal céllal, hogy a történeti épülethez több helyen is kapcsolódni tudjon annak vizuális zavarása nélkül. A megújítás építészeti és műemlékvédelmi szempontból is páratlan, egyértelműen látszik, hogy a kitűzőt célok maradéktalanul valósulhattak meg és a múzeum fejlesztésével egy új izgalmas korszak kezdődik a holland barokk építészeti emlék hiteles megőrzésének történetében.

Az Apeldoorn külvárosához tartozó épületegyüttes és a holland királyi család közös története a korai barokk korba nyúlik vissza. 1684-ben III. Vilmos helytartó és Mária hercegnő megvásárolta a közelben lévő kis kastélyt, az akkor még Het Oude Loo néven ismert épületet. A fiatal pár úgy döntött, hogy új és nagyobb nyári vadászrezidenciát építtet, melynek már a Paleis Het Loo nevet adták. A terület egy kiterjedt vadászerdő mellett helyezkedett el a Veluwe láp közepén és ideális volt egy egyedi palotakert kialakítására, hiszen az öntözéshez és a szökőkutakhoz szükséges vízmennyiséget a közeli magasabban fekvő forrásokból könnyedén vezethették ide. Amikor 1689-ben Orániai Vilmost és Máriát Skócia és Írország uralkodójává koronázták kibővítették a palotát, így a szerény nyári rezidencia rangjukhoz méltó együttesé nőtte ki magát.

1795-ben jelentős változás történt Het Loo történetében, amikor a francia hadsereg megszállta Hollandiát és V. Vilmos király és családja menekülni kényszerült. A palotát francia katonák fosztották ki, majd 1806-ban Louis Napóleon – akit testvére, Bonaparte Napóleon Hollandia királyává nevezett ki – elfoglalta azt. Louis Napóleon radikális változtatásokat vitt végbe az épületen, a homlokzat téglaburkolatára fehérre meszelt vakolatot készíttetett és a barokk kerteket romantikus hangulatúvá alakíttatta, ezért akkoriban az együttest Het Witte Loo néven emlegették. 

1977-ben a palota utolsó lakói – Margriet hercegnő és családja – is kiköltöztek. 1984-re az eredeti külsőnek megfelelően helyreállították, felfedve a 17. századi téglaburkolatot és a királyi dinasztia örökségeit bemutató múzeummá alakították át.

A hatalmas alapterületű és a vadászerdőig tartó barokk kert legalább annyira jelentősnek számít, mint a palota. Az épülettel szinkronban, tengelyiránnyal tökéletes szimmetriába rendezett különleges díszkertbe Ázsiából és Dél-Amerikából hozott növényeket és virágokat ültettek, magas szökőkutakat építettek és szobrokat helyeztek el. Daniel Marot, a kert tervezője, az alsó kert parteres részét egyszerű formákkal, a nagykertet viszont a kornak megfelelően nagyvonalú összetettséggel alakította ki, mely kellő eleganciát tudott sugározni a kertet lezáró árkádsorhoz vezető sétányával, a szegélyező narancsfákkal, az organikus mintákkal telepített sövényekkel. Napjainkban is egyedülállónak számító kert Hollandia egyetlen rekonstruált barokk korú tájépítészeti emléke, melynek jelentőségét az építése idejében Európa legmagasabb szökőkútjának számító, 13 méter magas Királyi-kút is emeli.

A kert keleti oldalában, de a főépülettel összekapcsolva található az 1907-ben épült Wilhelmina istálló. Építésének idejében kialakítása különlegesen modernnek számított, hasonlóan a 10 év múlva mellette elhelyezett Prins Hendrik garázzsal, melyeket a múzeummá alakulás után kávézóként, az együttes kiszolgáló épületeként használtak. 

Az építészeti tervpályázatot követően a zsűri egyhangúlag választotta ki a KAAN Architecten nyertes tervét, aminél a beavatkozás az építészet és a kert elválaszthatatlan kapcsolatából eredt. A koncepció szerint a teljes bővítés a föld alatt helyezkedik el. Az újradefiniált előudvar a vízfelülettel a komplex építészeti-táji egység részét képezi: folytatja a meglévő kompozíciót anélkül, hogy megzavarná a történelmi összképet. Ezzel nem sérül a barokk épületegyüttes egységes külső látványa, nem jön létre a különböző korok építészeti kontrasztja és egyetlen olyan építmény sem kerül elhelyezésére, amit a barokk architektúrával vizuálisan együtt érzékelnénk, vagyis annak kompozícióját zavarná. A terv meghatározó eleme a tökéletesen tartott tengelyes szimmetria, valamint a palotához érkezés útvonala és látványa, hiszen a látogatók először az oldalszárnyak által definiált Bassecour előudvarba térnek be. A fogadóudvar szimbolikus hitelességgel tudja megőrizni a barokk jelleget: a négy füves parter kert helyére azonos méretű üveg felülvilágítók kerültek, középpontjában egy szökőkúttal és a teljes bejárhatóságot lehetővé tevő térben kötésbe rakott, szélrózsát idéző mintájú vörös téglaburkolattal. A felülvilágítók felett lévő 4 cm vastag vízréteggel egy tó látványát hívták életre, mely a monumentális palota tükröződő képével sajátos kapcsolatot teremt a homlokzatokkal. Ezzel utal a vízhasználat történeti alkalmazására, de a földalatti bővítés egyetlen homlokzatát is finoman definiálja a barokk térrendszerhez illeszkedő kiegészítés következetes használatával. A terv koncepciójának eleganciája reflektál az I. M. Pei által 1989-ben tervezett párizsi Louvre bővítésre is, de mégsem olyan hivalkodóan. A terepszinten tartott geometria összességében visszafogottabb és harmonikusabb módon jelenik meg, így lehetővé válik, hogy a kiegészítés a komplexum rejtőzködő szimbóluma tudjon maradni. A létrejövő beavatkozás a hangsúlyt egyértelműen a régi épületen tartja, hiszen az építészek felismerik azt, hogy az érték nem a kortárs beavatkozás, hanem a történeti emlék tiszteletben tartásával jön létre.^[3]

Az egymással szemben elhelyezett intézménybejáratok és a levezető lépcsők a két oldalszárny első helyiségeibe és a felülről megvilágított, földalatti galériás előtérbe vezetnek, ahol a jegy- és információs iroda, a múzeumi bolt és egyéb látogatói igényeket kiszolgáló helyiségek találhatók. Az érkező térből nyíló és a szimmetria tengelyre illesztett Grand Foyer a bővítés központi elemének is tekinthető: barokkos karakterrel, hosszanti irányba elnyújtott tere fizikai összeköttetésben áll a Corps de Logis elnevezésű főszárny pinceszinti főlépcsőházával. Az üvegtetőnek fontos szerepe van a Grand Foyerben is, hiszen az előtér irányából és a vízfelületen keresztül a Bassecour vizuális kapcsolatával megjelenik a palota főhomlokzata. Az előcsarnok közepén, közvetlenül a szökőkút alatt a padlóburkolaton pedig egy szélrózsa jelzi a bővítés centrumát, irányítva a látogatókat, hogy merre haladhatnak tovább: mehetnek a Corps de Logis felé, bemehetnek az időszakos kiállítótermekbe, elindulhatnak az Orániai ház állandó kiállításának irányába, vagy vissza a bejárat előterébe.

A nagyméretű udvar lehetőséget adott három négyzetes alaprajzú és nagy belmagasságú tér kialakítására, ahova az időszakos kiállításokat is el lehet helyezni. A Grand Foyerből jobbra haladva a House of Orange – vagyis az Orániai ház – oldalszárnyba, jutunk egy megkomponált kiállító téren és egy oldalszárnyba felvezető lépcsőn keresztül, ahova a királyi család jelenét és múltját bemutató kiállítás került. A nyugati oldalszárny alá logisztikai tereket helyeztek, míg felette Junior Palace néven egy kifejezetten gyerekeknek szóló múzeumot alakítottak ki. A bővítéssel és átszervezéssel a palota Corps de Logis királyi terei sokkal szabadabbá váltak. Restaurálták a korhű berendezésű negyven királyi szobát, új kiállító tereket nyitottak meg, a báltermet étteremmé alakították és létrejött egy irányított útvonal, amin keresztül a látogatók bejárhatják a teljes épületet. A főlépcsőház meghosszabbításaként egy új lépcsőt is építettek, mely a tetőkiemelés belső részén nyitott kilátóteraszra vezet.

A beavatkozás részeként a Corps de Logis műemlék épületrészt kitüntetett gondossággal minden részletében restaurálták és új klímaszabályozott gépészeti rendszert építettek be. Az új épületrészek belső építészete kortárs szemlélettel elegáns és visszafogott, a homokfúvott, csiszolt, vagy polírozott felületű, erezetes márványtáblákkal, a diófa burkolatokkal, nyílászárókkal és bútorokkal, valamint a fehér színű festés használatával. Az anyagok egyszerű keverésének kombinációival harmonikus hatást keltettek az új karakter létrehozása során, a használathoz igazított terek geometriai különbségeivel változatos belső világ jött létre. Az új belső bútorokat és nyílászárókat plasztikus virág és pillangó farelief- vagy intarzia díszítéssel tervezték és a bálterem falaira fémszálakból font muráliákat helyeztek el, mellyel még inkább hangsúlyozni kívánták a régi és az új miliő kapcsolatát.

„A tervezés célja, hogy egyensúlyt és egységet teremtsen a régi és az új épületek között, ami nagyszerűbb eredmény, mint a részletek összessége. Nem csak az számít, amit látni-, hanem az is, amit érezni lehet, mert az is hozzáadódik az építészeti minőséghez. Az anyagok textúrája, a megvalósítás során elkészült összes részlet.” – magyarázza Prof. Dikkie Scipio, a KAAN Architecten társalapító építésze.^[4]

^[a] „entre cour et jardin” – utalás a francia kastélyépítészetben megjelenő telepítési elvre, ahol az épület a cour d’honneur-rel és a kastélykerttel egységben azok „között” valósul meg
^[b] „Paleis Het Loo” jelentése „Palota az erdei tisztáson”
^[c] Stichting Paleis Het Loo Nationaal Museum, Apeldorn

^[1] Ronnes, Hanneke; van Tor, Bob: „Restored and Regretted: A History of Staging Authenticity at the Dutch Palace Het Loo”, Collections, 16(2), 2020, 162–176; https://doi.org/10.1177/1550190620903308
^[2] KAAN Architecten: honlap, hozzáférhető: <https://kaanarchitecten.com/project/paleis-het-loo/> [utolsó belépés: 2023-08-10]
^[3] Sághi, Attila: „ÚJRA. HASZNOSÍTÁS. – Műemlék középületek felújításának új korszaka”, Metszet, Vol 10, No 4 2019, pp 46–25.
^[4] KAAN Architecten: „Museum Paleis Het Loo / KAAN Architecten” ArchDaily. ISSN 0719-8884, hozzáférhető: <https://www.archdaily.com/999537/museum-paleis-het-loo-kaan-architecten> [utolsó belépés: 2023-08-10]