részlet

A ház rejtetten bújik meg a hegyoldalban, igazi rejtőzködő típus, szépen takarásban van a környezetében, nem feltűnő, nem magamutogató, nem hivalkodó. De ha a szemünk látóterébe kerül, akkor mégis van benne szakmaiságon túli többlet, ami miatt azt szoktuk mondani, hogy jó a ház.
Visszafogott, mintha csak néhány szín lenne a festő palettáján, ami jelen esetben hagyományos és egyszerű, arányos és klasszikus, mint Piet Mondrian festménye 100 évvel ezelőttről.
Ha állíthatjuk, hogy a ház olyan, mint az öltözetünk, akkor ez esetben egy ügyesen szabott szürke nadrághoz és kabáthoz, szürke cipőt és szürke szemüveget választunk, de nem inget veszünk fel, hanem egy eper színű hosszú ujjú pólót úgy, hogy gesztikuláció közben még a két csuklónk is ki legyen emelve.
Galina Zoltán